Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szatmári

2009.08.16

Zöld erdőbe de magos, zöld erdőbe de magos a juharfa

Kicsi madár eje haj, kicsi madár a fészkét oda rakja.

Az erdei madárnak is van párja,

Csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.

 

Rózsa rózsa eje haj, rózsa rózsa tearózsa levele,

Nem beszéltem eje haj, nem beszéltem a babámmal az este.

Zsebkendőm is nála van a zsebébe,

Vissza hozza eje- haj, vissza hozza ha akarja az este.

 

Szakács asszony ejnye, ejnye, ejnye,

De szennyes a kötője eleje,

Mossa ki a kötője elejét,

Úgy várja a megtisztelt vendégét.

 

A csend utcán végestelen végig,

Minden kiskapuba virág nyílik.

Minden kisajtóba de kettő három,

Csak az enyém hervadt el a nyáron.

 

Ledőltem a kemencére,

Leégett a szoknyám széle.

Széle, széle a szoknyám széle,

Megver az uram estére.

 

Nem ettem én ma egyebet,

Csak egy fazék aludt tejet.

Azt is csak úgy kanál nélkül,

Megélek a babám nélkül.

 

Eltörött a kutam gémje,

Hogy itatok meg estére,

Pántlikát kötözök rája,

Mégis megitatok mára.

 

 

Kék a szőlő de édes,

Ez a kislány de kényes,

Azért van olyan nagyra,

Barna legény a galambja.

 

Ej menyecske menyecske,

Hány esztendős lehetsz te,

Tizenhárom meg egy fél,

Talán tizennegyed fél.